„A magyar festészet napja a mániám” – Emlékezés Bráda Tiborra

Bráda Tibor fiatalon került Karcagról Budapestre, a Török Pál utcai képzőművészeti gimnázium után a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Friss diplomásként szobrászoknak tanított alakrajzot, később a látványtervezők és a restaurátorok rajz- és festőképzését vezette egészen nyugdíjazásáig. A Magyar Festészet Napja ez évi kiállításmegnyitóin mindenhol megemlékeznek róla, de talán a legmeghatóbb az, ahogy tanítványai gondolnak rá. A fiatalokat meleg szívvel és teljes bizalommal fogadta, arra ösztönözte őket, hogy soha ne hagyják veszni vágyaikat, képességeiket, hanem dolgozzák ki magukból.

Festői korszakának első periódusát a természetelvűség jellemezte, képeiről visszaköszön a gyerekkori alföldi táj, a Balaton, Erdély, majd később a horvát és az olasz tengerpart. Látványélményeit kiváló rajztudásával és érzéki festőiséggel örökítette meg, álomszerű figurái sokszor talányos, néha groteszk formát öltöttek. Az 1990-es évektől fokozatosan elfogadta a nagy üvegmunkákra szóló egyházi megbízásokat is. Ezt követően munkásságán belül külön csoportot alkottak bibliai vonatkozású művei. Több magyarországi templom ablakainak befejezése után 2007-ben felkérték a dunaújvárosi Krisztus Király templom ólomüveg ablakainak tervezésére és megvalósítására. Az idén nyáron befejezett hatalmas ablakok tanúsítják alapos vallástörténeti ismereteit, végtelen fantáziáját és nem utolsósorban azt szakmai tudást, ahogy a természetes fény hatását kihasználta.

Bráda Tibor több szálon is kötődött a XI. kerülethez. Kollégiumi éveit a Gellért-hegyen töltötte, majd Deák Ilona festőművésszel való házasságkötése után a Csukló utcába költözött. Feleségével és lányaival közös műtermét a Diószegi utcában alakította ki, ahol mindenkit tárt ajtóval, barátságos mosollyal, kávéval, alkalmanként egy-egy pohár borral fogadott.

A kerületben a kultúra keretei több formában is megújultak. 1985-ben a Bartók 32 Galériában megalakult a Dunap-Art, az ország első önállóan működő művészeti egyesülete. A szobrászokat, keramikusokat, textil- és festőművészeket magába foglaló csoportosulásra az újdonság összetartó ereje, a különböző generációk együttes kiállása, a toleráns gondolkodás volt jellemző. Bíztak abban, hogy az új szervezeti forma a barátságon túl új lehetőségeket is kinyit számukra. Az alkotóközösség részt vett a kerületi rendezvényeken, például a Karinthy Frigyes emlékév során és a Kondorosi úti uszoda építésekor. Bráda Tibor az 1987–1988-as évek elnökségét vállalta, kiállítások szervezésével itthon és külföldön egyaránt. Céljuk az volt, hogy kilépjenek a vasfüggöny mögül, és megmutassák a kortárs hazai művészet eredményeit.

A magyar festészet ünnepe az alkotóközösség ötletelése során vetődött fel. Bráda Tibor „nem tudta elengedni” a festészet népszerűsítésének gondolatát, egyre több érvet hozott fel mellette. Sokat emlegette Supka Gézát, az ünnepi könyvhét kezdeményezőjét, aki a példaképe volt, és szintén a kerületben lakott. 2000 táján körvonalazódott az időpont is: ez természetesen a festők védőszentje, Szent Lukács napja lett.
2006-ban így vallott egyik kiállításának katalógusában: „Életem során mindig sok társadalmi munkát végeztem, mindig a szakmáért. Úgy látszik, ez egyeseknél eleve elrendeltetés dolga = Isten csapása. Most a magyar festészet napjának megszervezése a mániám”. Fontosnak tartotta, hogy azoknak, akik az alkotás magányában festékkel, vászonnal élnek nap mint nap, legyen egy közös ünnepük.

Bráda 2002. október 18-án itt, Újbudán Szentgyörgyi Józseffel (+), Fabók Gyulával (+), Zsolnai Gáborral és számos önkéntes művésszel megszervezte az első magyar festészet napját. Mindent maguk csináltak: szerveztek, szponzorokat kerestek, paravánokat építettek. Az akkori önkormányzat vezetése – Juhos Katalin polgármesterrel az élen – felvállalta ezt a programot, bízott a jövőjében is, és 10 millió forint támogatást nyújtott. Idővel a program átlépte Újbuda, Budapest, sőt, az ország határait is. A támogatók díjak alapításával járulnak hozzá a rendezvényhez, amely mára differenciálódott a fiatalok, a középgeneráció és a doyenek kiállításaira, valamint különböző tematikus bemutatókra. A Magyar Festészet Napja Alapítvány eseményeihez sok magángaléria és közintézmény is kapcsolódott.