Az EMMI támogatásával az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő pályázatot hirdetett meg – többek között – a szakmai képzésben részesülő diákoknak azzal a céllal, hogy a magyarországi és a határon túli magyar diákok között emberi és szakmai barátságok alakuljanak ki.
A Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola – most már Zeneművészeti Szakgimnázium – a középiskolai alapozó műveltség megadása mellett zeneművészeti szakmacsoportokat oktat. A legkiválóbb mesterek tanítják a klasszikus zene szerelmeseivé váló növendékeket, billentyűs (zongora, orgona, csembaló), vonós (hegedű, brácsa, gordonka, gordon), fúvós (fafúvós, rézfúvós, ütő), akkordikus (harmonika, gitár, hárfa), zeneelméleti és magánének tanszakon. Alapos képzés után szerte az országban nyernek felvételt a zeneművészeti felsőoktatásba, nagy számban a Zeneakadémiára is, de a külföldi képző helyeken is megállják a helyüket.
A közismereti tárgyakat oktató tanárok saját tantárgyaik mellett (magyar, történelem, matematika, nyelv stb.) elkötelezettek a zenei nevelés terén is. Szemléletmódjukban, pedagógiai programjukban kiemelt helyet kap a hazafias nevelés. Mindezeket a gyakorlatban is ötvözi a Határtalanul! program, amelynek segítségével a szomszédos országok magyarlakta területeire utazhatnak a zenész diákok is. A kirándulások egyszerre töltenek be közösségformáló szerepet, illetve nyújtanak lehetőséget az ország határain túl is a magyarság történelmének, tárgyi kultúrájának megismerésére. (Azonos szakmák esetében ez kiegészül egyfajta műhelymunkával is, legyen az vegyész, műszerész szakma, vagy éppen bármely művészeti ág.)
A kirándulások szervezésének feltétele, hogy a magyarországi intézmény kapcsolatba kerüljön egy határon túli magyar középiskolával, amely hasonló képzést nyújt, mint ő. Ennek jegyében vette fel a kapcsolatot a Weiner a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolával. A két iskola diákjai egy-egy négynapos kiránduláson vettek részt a másik országban. A weineresek több mint tíz településre jutottak el, például a nagyváradi Ady Múzeumba, Kolozsvárra, a parajdi sóbányába, Farkaslakára, a Tamási Áron emlékházba, a marosvásárhelyi gyönyörű szecessziós Kultúrpalotába. De jártak a Békás-szorosban és a Gyilkos-tónál is, és megnézték a korondi fazekasok alkotásait. A kirándulás megkoronázása a koncert volt. Hazafelé felkeresték Vajdahunyad várát, valamint az aradi vértanúk emlékművét is.
Ezek után az erdélyiek budapesti kirándulására következett, amely során a weineresek elkísérték őket a Budai Vártól Szentendréig, megmutatták nekik zenei életünk megannyi helyszínét, a Zenetörténeti Múzeumtól az Operaházig. Megható és egyben felemelő volt, ahogy a diákok egymás előadásait hallgatták. Különös hangulata volt Székelyudvarhelyen is és Budapesten is a közös műsorszámok, az indulók együttes előadásának. Erdélyben a Budapestről vitt kottákból azonnal elő tudták adni a darabokat, játékuk összesimult. Budapesten pedig már az erdélyi közös élményt erősítették meg a felszabadult együttmuzsikálással.
Újbuda
