A vízhiánynak több oka is lehet, az idei agglomerációs problémákat például az idézte elő, hogy a Duna Menti Regionális Vízmű rendszerében meghibásodott egy ivóvízvezeték. – A gond leggyakrabban műszaki meghibásodásból ered, amikor valahol csőtörés, elektromos kimaradás, vagy éppen egy szivattyú elromlása okoz vízhiányt, általában néhány óráig – magyarázta Csörnyei Géza, a Fővárosi Vízművek Zrt. (FVM) üzemeltetési igazgatója. – Az viszont újdonság, hogy tavaly óta egyre gyakrabban lépnek fel hosszabb ideig tartó kimaradások, többségében kapacitásszűke miatt – tette hozzá. Csömör polgármestere, Fábri István úgy fogalmazott, nincs pénz a régi közműhálózat fejlesztésére, az pedig nem bírja el az agglomeráció lakosságának megugrását.
Tavaly nyáron a dél-budai, dél-pesti régiók voltak napirenden, most az észak-budai, észak-pesti területeken kellett olykor nélkülözni a vezetékes vizet. A gyors betelepülési hullámot Csörnyei Géza szerint képtelen lekövetni az adott környék közmű-infrastruktúrája, amelynek bővítése komoly tervezést, előkészítést és jelentős összegű beruházásokat igényelne, ha volna rá akarat.
A rezsiharc mindent visz
A víziközmű-társaságok amortizációja már 2011-ben megkezdődött a kényszertársulásokat eredményező víziközmű-törvény hatályba lépésével, amit a díjbefagyasztás, majd a 2013-ban induló rezsicsökkentés követett, végül pedig a közműadó koronázott meg. A Magyar Víziközmű Szövetség szerint az ágazat számára már tavaly évi 20–25 milliárd forint bevételkiesést okozott a rezsicsökkentés, amihez hozzáadódott a közműadóból eredő 15 milliárdos fizetési kötelezettség. Ezen felül a szolgáltatóknak ma már számolniuk kell a munkabérek emelkedésével, az energia és az alapanyagok extrém drágulásával is. A víziközmű-társaságok ugyanis – miközben minden lakossági ügyfélnek rezsicsökkentett áron adják a vizet –, az egyik legjelentősebb költségelemüket, az áramot közbeszerzéssel szerzik be a szabadpiacról. Mindent összevéve akkora a magyarországi vízművek válsága, hogy az érdekképviselet szerint az már az ellátásbiztonságot veszélyezteti, a kilábaláshoz pedig a rezsicsökkentés kivezetése sem lenne elég. Hogy mi köze mindennek a vízhiányhoz? A hatósági árak következtében állandósult súlyosan veszteséges működés miatt évek óta nem jut pénz a közműrendszerek megfelelő karbantartására és fejlesztésére, ez pedig ellátási nehézségekhez vezet.
Az FVM szerint romló trendet mutat a műszaki problémák száma és gyakorisága. Az idősödő, egyre rosszabb állapotú víziközmű-rendszerekben várhatóan mind több lesz a meghibásodás, ami mind gyakrabban sújthatja a lakosságot. – Pontosan látjuk, hol vannak azok a települések, kerületek, ahol kockázatok vannak, de tartós vízhiány egyiken sem várható a nyár hátralévő részében – nyugtatott az igazgató, hozzátéve: minden lehetséges fejlesztést elvégeznek, és időben egyeztetnek az önkormányzatokkal, ha mégis gond adódna. Az FVM évek óta napirenden tartja a víziközmű-rendszerek pótlásainak és felújításának égető szükségességét.
Ami a csövön kifér
A vízhiány másik oka a fogyasztó. Nyáron sokan elfeledkeznek a klímaváltozásról, a Föld kincseinek védelméről, és úgy fröcskölik a vizet, mintha nem lenne holnap. – A szakmában ezt a jelenséget úgy hívják, hogy a kánikula harmadik napja – magyarázza Csörnyei Géza. A berobbanó hőség harmadik napjától ugyanis a felhasználók sokszorosára növelik az éves rutinfogyasztást, anélkül, hogy feltűnne nekik: sokat zuhanyoznak, locsolnak kertet és betont, medencét töltenek. Ez eleinte csak 5–10 százalékos fogyasztásnövekedést jelent, a kánikula utolsó napjaira azonban az emelkedés eléri a 25–30 százalékot. – Ilyenkor már nem biztos, hogy mindenkinek jut annyi víz, amennyit szeretne – figyelmeztetett a szakember. Míg a völgyekben pazarolnak, addig a dombtetőn, ahová nehezebben jut fel a víz, már inni sem tudnak. A fogyasztói közösség tagjai ilyenkor egymással szúrnak ki, ezért az igazgató önmérsékletre kéri a lakosságot.
Budapestnek annyi van, hogy adni is tud
Az FVM közlése szerint Budapest vonzáskörzetében – ahol a legnagyobb a vízigény az intenzív beépítések miatt – a szolgáltatók felkészültek a várható extra igénybevételre, a vízbázisok megfelelő tartalékkal rendelkeznek. Maga a főváros alapvetően szerencsés helyzetben van. Az elmúlt évek betelepülési hullámai kevésbé érintették Budapestet, mint az agglomerációt, a koronavírus-járvány viszont nem tett jót az FVM-nek, hiszen sokan kitelepültek, amivel a vállalat fogyasztókat veszített. De így legalább a kimaradások elkerülték a centrumot, sőt, annyi vize volt a fővárosnak, hogy a hiánnyal küzdő társszolgáltatóknak – csatlakoztatva a rendszereket – át is tudott adni. Az elmúlt években volt olyan terület, ahol az FVM a szerződésekben rögzített mennyiségnél 10–20 százalékkal több vízzel segítette ki a szolgáltatókat.
A tudatosság hiánya
Felmerül a kérdés, hogy ha minden nyáron jön a kánikula, miért nem lehet előre felkészülni a vízhiányra? A víziközmű-rendszerek kapacitása limitált, meghatározott teljesítményre vannak kiépítve. Ha a helyi igények ezt túllépik, a rendszer egy pontján hiány keletkezik. Nagyon nehéz előre megmondani, melyik rendszer hol, mikor fog kifogyni. Csörnyei Géza szerint ez könnyebb azokban az országokban, ahol tartósan magas a hőmérséklet, gyakoribb a kánikula, ők ugyanis egészen másképp állnak hozzá a vízhez. A tudatosabb országokban komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy elválasszák egymástól az ivóvizet és az egyéb vízfelhasználást, utóbbit pedig egyéb forrásokból, például a csapadék összegyűjtéséből, tavakból, tározókból fedezzék, csökkentve ezzel az ivóvízellátó rendszerek terhelését. A Magyarországon gyerekcipőben járó víztudatosság ezt jelenti: a különböző minőségű, különböző kapacitásokkal rendelkező vízforrásokat ott és olyan formában használják, ahol és amilyen formában szükség van rá. – Locsolásra, autómosásra például nem kell ivóvíz, arra jó a csapadék- vagy a kútvíz is. Ezek jelentősen képesek optimalizálni a felhasználást – hangsúlyozta az igazgató.
Otthon is tehetünk érte
Bár a magyar vízgazdálkodás hiányosságai külön fejezetet érdemelnének, a tudatosság gyakorlása már lakossági szinten is komoly eredményekkel járhat. Egy ötperces zuhanyozással mintegy 40 liter vizet használunk, míg egy teli fürdőkád 220 vagy ennél is több litert igényelhet. Ha szappanozás közben elzárjuk a zuhanycsapot, az elhasznált víz további 50 százalékkal csökkenthető. A csapra szerelhető víztakarékos adagolók (perlátorok) 50–75 százalékkal is mérsékelhetik a fogyasztást, a komfortérzet csökkenése nélkül. Mindezt a mosogatásra is igaz. Kerüljük a folyóvízes mosogatást vagy használjunk mosogatógépet. Egy 12 terítékes gép 9–18 liter vizet használ el egy alkalommal. Ha mindezt kézzel mosogatjuk el, akkor mintegy 40 percig kell folyatnunk a vizet, márpedig tíz perc alatt – átlagos nyomás mellett – 150–200 liter, főként meleg víz távozik a csapból. Egy esztendő alatt mintegy 1500 liter vizet spórolhatunk meg, ha a gépi mosogatást választjuk.
Ha fogmosás közben folyni hagyjuk a vizet, alkalmanként több mint 20 liter csorog el, ha elzárjuk, akkor kevesebb, mint egy litert használunk. Akik ilyenkor azzal védekeznek, hogy az apró spórolások nem segítenek a környezetünk állapotán, azok gondoljanak bele: tavaly több mint 5 milliárd köbméter, azaz 5 billió liter vizet használt Magyarország lakossági, ipari és mezőgazdasági fogyasztásra összesen. Ez a Balaton víztérfogatának a két és félszerese, a Dunából nagyjából kilenc nap alatt ömlik ennyi víz a Fekete-tengerbe.
Ha mind a 9,78 millió magyar egy éven keresztül napi egyszeri fürdés helyett zuhanyozna és naponta kétszer elzárná a csapot fogmosás közben, akkor az ország közel 800 millió köbméter vizet takarítana meg, ez az éves vízfogyasztás 16 százaléka. Persze nem fürdik mindenki teli kádban minden nap, ezért a valós mennyiség ennél jóval alacsonyabb, mégis nagyon jelentős lehet.
A vízfogyasztás túlnyomó többsége nem köthető közvetlenül a lakossághoz: az ipar a lakosságnál több mint ötször nagyobb vízmennyiséget vesz fel, de a mezőgazdaság is jelentős felhasználó. A különböző mezőgazdasági és ipari termékek „vízlábnyoma” azonban igen eltérő lehet, ezért érdemes megvizsgálni, hogy egy adott termék megvásárlásával segítjük vagy akadályozzuk a pazarlás elleni küzdelmet.
| Kilátszik az Ínség-szikla Erősen apad a Duna, a múlt héten 89 centiméteres szintet mértek a Vízügyi Főigazgatóság honlapja szerint. A Szabadság híd közelében felszínre került az Ínség-szikla, amelynek neve arra utal, hogy csak aszályos időkben bukkan ki a vízből. Utoljára 2018-ban látszott ki, az év októberében mérték az eddigi legalacsonyabb vízállást Budapestnél – 33 centiméter volt. |
T. D.
